Az egyetlen

Köszönet I-nek

Álljon itt ez a bejegyzés emlékeztetőül arra, hogy vannak fontos dolgok az életben. És ez itt pont nem az.

(Széljegyzet: igen, végigjártam a Caminót. Azóta is járom. Senki nem jön vissza az Útról ugyanazon emberként, mint elindult. Megjártam a mélységet, rengeteget tanultam és tanulok nap mint nap. Magamról különösen. Azt hiszem, minden út befele vezet igazából. Aztán újra útra keltem, és végigjártam a magyar Caminót is. Úton vagyok… az Életben.

Talán majd egyszer írok róla. Nem felszínesen. Igaziból. Talán nem. Írni mindenképp fogok – leginkább magamnak. Talán majd másnak is. A szavak kellenek… a szavakban találok igazán otthonra. A csend jó. De írás nélkül néha levegőt venni is nehéz.

Levelet írni, beszélgetni még mindig nagyon szeretek – ha valaki ír (elérhetőségek alatt email cím), nagy szeretettel olvasom, válaszolok.)

Ne felejtsd: There is no way home. Home is the way.